Glikémiás index

Na, valami, amiről még egyáltalán nem ejtettem szót, pedig ez is fontos.

Ez egy szám, minden élelmiszernek van, és azt mutatja meg, milyen az élelmiszer vércukor emelő hatása. A skála 0-100-ig terjed.

• Alacsonynak számít 0-40 között.
• Közepes értékről beszélünk, ha ez a szám 40-60 közé esik
• Magas a 60 feletti érték

Ha alacsony glikémiás index-ű élelmiszert fogyasztunk, kevesebb szénhidrátot juttatunk a szervezetünkbe.
Van olyan élelmiszer, aminek alacsony ugyan a szénhidráttartalma, de magas a GI-je, az hirtelen megemeli a vércukorszintet: gyorsan felszívódik, ilyen például a görögdinnye.

Aminek mindkét értéke magas, azt jobb elkerülni: ilyen élelmiszer például a mazsola (ami ugye egyáltalán nem ajánlott cukorbetegeknek), a fehér rizs, vagy éppen a kukoricapehely.

Számtalan táblázat található a világhálón, ami az egyes termékeknek tartalmazza mind a szénhidrát tartalmát, mint a GI értékét, de érdemes azt is tudni, mi minden lehet, ami a GI-t befolyásolja:

• Minél rostosabb, annál kisebb az étel GI értéke
• Fehérje: ha fehérjedús ételt eszünk, az csökkenti a vele fogyasztott étel GI-jét.
• Minél hosszabban főzünk egy ételt, annál gyorsabban fog felszívódni, miután megettük.
• Ha valami savasat fogyasztunk az étellel, az is csökkenti a GI-t. (pl citromlé, ecet a salátára)
• A feldolgozás: minél több beavatkozás történik az ételbe, annál magasabb GI-je lesz: aprítás, turmixolás, a gabona őrlése

Kókusztej, megint

Mostanában, hogy sokat olvasok a Paleo étrendről, találtam még elkészítési módot a kókusztejhez.

A recept eredetije itt található.

A lényeg, hogy a receptíró boltban kapható kókuszreszelékből készíti el a kókusztejet, 1 liter víz hozzáadásával, forralással.
Így nem kell a kókusz válogatásával, kivájásával küzdeni. Ráadásul itthon kevésbé van lehetőség egyáltalán a kókusz válogatására, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy hamar ideérnek a gyümölcsök a leszedés után.
Aztán meg a turmixolást és a turmix elmosását is megússzuk. Én legalábbis azt nagyon nem szeretem  :)

Tény, hogy a friss kókusz finomabb, mint a reszelt, kicsit szárazabb verzió, de ez utóbbit lényegesen egyszerűbb beszerezni nálunk.

Ja, a piszkos anyagiak:
A 20 dkg kókuszreszelék, ami kell hozzá nagyjából 300 forintba kerül (forrás itt), így igazán nem mondhatjuk, hogy nagyon sok lenne, különösen azt nézve, hogy ebből a pénzből készen jó, ha 2 dl kókusztejet kapunk (forrás itt), de a legtöbb helyen inkább kevesebbet.

Persze az is igaz, hogy készíteni mindenképpen macerásabb, mint készen megvenni ;)
Még jó, hogy van választási lehetőség!

FRUKTÓZ - megoldás vagy méreg?

Egy számomra érdekes oldalra bukkantam a héten, és ma több időm volt, hogy olvasgassam a blogbejegyzéseket. Ez az oldal a paleolit táplálkozásról szól. Azt már többször is hallottam, hogy
cukorbetegeknek az orvosuk ajánlotta, hogy barátkozzanak meg a paleolit étrenddel, bár én eddig nem láttam, miért is. Erről majd inkább máskor írok, de az oldalon egy érdekes mondat ragadta meg a figyelmemet: nevezetesen, hogy a fruktózt el kell felejteni, mert éppen hogy inzulinrezisztenciát okoz - így cukorbetegeknek
kifejezetten elkerülendő.

Kicsit utána olvastam, és találtam is több cikket, ami ezt erősíti meg: a Németországi Kockázatértékelési Intézet megvizsgálta, hogyan hat a fruktóz az anyagcserére. 

Állatkísérletek és embereken elvégzett vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy jobb a fruktózt elhagyni. Nagy mennyiségben történő fogyasztása növeli az elhízás kockázatát, a vér inzulin, húgysav és zsír szintjét.  A kísérletek és vizsgálatok tapasztalatai alapján nem javasolja a fogyasztást cukorbetegek részére. 

Bár a vércukor diátában eleve meg van határozva a napi maximum fruktózbevitel mennyisége, szerencsére vannak alternatív - egyelőre mellékhatás nélküliként ismert - megoldások, amikkel teljesen ki is lehet váltani a fruktózt.

Bundáskenyér - másképp, Nagypéntekre is

Gőzerővel közeleg a Húsvét, így elkezdtem arra illő recepteket nézegetni, mi is legyen a menü.
Nagypéntekre illene valami hús nélkülit kitalálnom, találtam is isteni finom lángosokat, falafelt - ami bár nem magyar étel, én imádom - pogácsákat, grissiniket - lásd a megjegyzésemet a falafelnél :) - és még sorolhatnám a finomabbnál finomabb ételeket, amikor beugrott egy nagyszerű de egyszerű recept, amit anyukámtól tanultam: a bundás kenyér, egy picit másképp.

Namármost, ha zsírban vagy olajban sütjük ki, bár valljuk be az az igazi - mégsem annyira egészséges, de van ennek egy "fittnessesebb" változata, ha nevezhetem így: sütőben kisütni.

Igen, tudom, nem egészen ugyanaz az élmény, viszont itt van lehetőséged egy aprósággal feldobni, amit a hagyományos verzióban nem tudsz megtenni: a rá piruló sajt isteni ízt ad neki.

Szóval akkor miről is beszélek én?

Hozzávalók:
Kenyér /olyat válassz, aminek tudod a szénhidráttartalmát!/
Tojás /amennyit a kenyér felvesz, én úgy szeretem, ha nem tocsog.../
Só / ízlés szerint/
Pici olaj /tényleg icipici/

Sajt, reszelve

A tojást felvered, pici só bele, amennyit szeretsz, hogy íze legyen. A kenyérszeleteket hagyományosan megforgatod a tojásban, ééés, pici olajjal kikent tűzálló tálba teszed (jénai) - csak annyi olaj kell, hogy biztosan ne ragadjon le a tál aljára a kenyér . Én úgy szoktam tenni a kenyereket, hogy az oldalának döntöm ferdén az első szeletet, aztán a többi kenyérszeletet részben egymásra döntöm: mindegyiknek legfeljebb a fele legyen takarásban a következő kenyértől. Ha megtelt a tál, kis lukú reszelővel sajtot reszelek, és megszórom a kenyerek kilógó részét. Ez a rész kihagyható, ha nem szereted a sajtot. Előmelegített sütőbe teszem, és ha megpirult a sajt, biztosan jó már :)

A kenyér CH tartalmát ismered, a többi hozzávalóval meg nem kell számolni!